Eredmények

Most, hogy túl vagyok az első nagy lépésen, ígértem hogy küldök neked par sort.

2 éve derült ki, hogy cöliákiás vagyok, akkor a gasztrenterológus jelezte, hogy ennek lehetnek hormonális mellékhatásai, főleg hogy nem tudja, hogy mióta tart az állapot. Mondta, hogy kezdjem el a diétát és majd meglátjuk. 2022 novemberében hagytam abba a fogamzásgátlóm, hogy kíváncsiságból utánajárjak, hogy mégis milyen állapotban vannak a hormonjaim. Elég hamar kiderült, hogy az AMH értékem, nagyon alacsony (kevesebb, mint 1), úgyhogy a nőgyógyászom javasolta, hogy ha a jövőben szeretnék babát, stimuláltassak és legyen lefagyasztva petesejtem vagy embrióm. A stimulálást több hónapon keresztül nem tudtam elkezdeni, különböző hormonális helyreállítások miatt, valamit a cisztám miatt, ami leszívás után is visszajött. Évihez akkor már jártam, kezelésre és megkértem, hogy foglalkozzunk valahogy, ezzel is. Az első kezelés végével éreztem, hogy sikerült elhajtani a cisztát, ebben a következő heti ultrahang is megerősített, ahol az orvos nem hitt a szemének (műtét volt már tervben). A cisztám a stimuláció alatt sem jött vissza, így egyértelművé vált, hogy hosszútávon sikerült a helyzetet megoldani. Nagyon hálás vagyok Évinek, hogy kísér ezen az úton. Mariann

Szia Éva! Most jutottam el odáig, hogy meg tudjam és meg is akarjam írni az összefoglalót a 10 hetes programunkról. Eddig nem tudtam... Köszönök mindent! 

Amikor elkezdtem a veled való közös munkát, akkor úgy voltam vele, hogy hajrá, kezdjük el, lépek, történjen végre valami, mert egy helyben toporogtam. A barátnőm vett fel a csoportodba és amikor először írtál nekem, hogy miben tudnál nekem segíteni, akkor ez a kérdés valamit feltépett bennem, zokogva írtam neked és zokogva írtam meg a kérdéseidre a válaszokat. Ekkor éreztem először, hogy ez jó irány lesz és jó lesz a veled való munka :)

Elkezdődött a közös munka és megváltozott minden. 

Megerősödtem a házasságunkban, elkezdtem más szemmel nézni Jocira, elkezdtem őt igazán látni és az Ő érzéseit is felém. Megláttam azt, hogy mennyire szeretve vagyok és ennek köszönhetően másképp igyekszem én is a mindennapokban felé közeledni, őt látni és a szeretetet és így reagálni adott helyzetekre. A családállítások során meglátta, hogy mikkel küzdöttem és ez nagy ajándék volt nekem is. Elkezdtem őszintén kommunikálni a bennem lévő érzésekről és ez nagy szabadságot adott. Azt érzem, hogy mélyült a szeretetünk egymás iránt, megerősödött a szövetségünk.

A családállításnak hála megkaptam azokat a válaszokat azokra a dolgokra, amik eddig elzártak attól, hogy anyuka lehessek. A " találkozások" erőt és reményt adtak arra, hogy van olyan lelkecske, aki minket választana szüleinek és abban is, arra is, hogy én is életet tudok majd adni egy kisbabának. Ezeket folyamatosan erősítem még magamban.

Erősebb és magabiztosabb lettem, sok terhet sikerült letennem.

Gyökeresen megváltozott minden az életemben, a közös munkánk alatt el kellett engednem, elveszítettem a négylábú lelkecskémet, a négylábú fiamat, a mindenemet, Bendegúzt, aki a mindent jelentette az eddigi életemben. Minden megváltozott. Minden átrendeződött és rendeződik. A gyászomban az tud erőt adni, hogy mindennek oka van és hiszem, hogy az Ő halála sem volt véletlen, 

Ez a fájdalmas időszak megmutatta és megmutatja azt is, hogy mennyire erős vagyok (még ha nem is ez látszódik). Megtapasztaltam azt, hogy a gyászom az enyém, ebben fizikálisan egyedül vagyok, de erős vagyok, erősebb, mint korábban hittem, haladok az úton és jó azt megtapasztalni, hogy lépkedek az úton előre, erős vagyok, kis lépésekkel, de lépek.

Az energiák egy új irányba mutatnak, én pedig várom, hogy megmutassa a jövő, hogy mit tartogat számunkra.

Köszönök Neked mindent!

Eszter

A férjemmel kisbabát szeretnénk pár éve. Nagyon sok betegség áll az útjában ennek, melyekre már lelki területen akartam megoldást keresni. Több területtel is próbálkoztam, de nm voltak igaziak.

Amint elkezdtünk együtt dolgozni, mindig vártam a következő alkalmat. Az a típus vagyok, aki tenni akar azért, hogy jobban legyen, bár nehezen megy általában.

Élveztem a program mindegyik pontját, mégha nehéz is volt szembenézni a traumákkal.

Többször is kisbaba-gyerekkori traumák jöttek fel, melyekre érthetően nem emlékeztem, de megkönnyebbülés volt feldolgozni ezeket és a visszajelzések alapján változtam is az oldásokkal pozitív irányba.

Talán részben a támogatás jelentette a legtöbbet a programban. Most éreztem a legnagyobb támogatást abban, hogy nem én vagyok gyenge/lusta, hanem igenis validak az érzéseim. Máshol azt éreztem, hogy hülyének néznek, és minden az én hibám, én vagyok a gyenge. Jól keresek kifogásokat ez tény, de amikor az érzelmeimet vonták kétségbe, azok összetörtek.

Nagy reményeket fűztem a programhoz, melyről azt gondolom állíthatom, hogy beváltotta a vártakat. A program elején kiderült, hogy harmadik alkalommal vagyok rákos. Ez a program végére olyan szinten visszafejlődött, hogy minimális észlelése volt az onkológusnak, aki meglepetésemre örült, hogy nem orvosi módszerekkel tűnt el és csak rákmegelőző állapotot írt le. Ez az egyik legnagyobb siker, de mellette az anyóssal való helyzetünk is sokat javult, nem mindenkori téma a gyerekvállalás nála, nem próbál olyan szinten beleszólni az életünkbe. Moderálta magát az állítások hatására. A férjem is meghúzta és tartja a határt, amit éve óta kértem.

A kapcsolatunk a férjemmel felbojdult. Picit többet konfrontálódunk, de nálunk ez azt jelenti, hogy a férjem kiáll a saját álláspontjáért. Azon dolgoznom kell, hogy ezt el tudjam fogadni a sok év irányítás után. 😊

Ettől eltekintve viszont kiegyensúlyozott az életünk, együtt építjük a jövőt és teszünk meg továbbra is mindent, hogy a kis lélek eljöjjön hozzánk. Még mindenképpen van min dolgozni, amiben számítok a segítségedre továbbra is. 😊 Viki

Szia, kedves Éva! 

Szinte napra pontosan egy hónapja fejeztük be a közös munkát, úgyhogy remek alkalom értékelni, hogy mi történt, mi változott, mit érzünk.

Amit én elsősorban érzek, az az, hogy a korábbi, szinte kezelhetetlen szorongásaim jelentősen csökkentek, amivel párhuzamosan az energiaszintem pedig nőtt.  Gergő napi szinten megerősít benne, hogy mennyivel jobb a kisugárzásom, és másoktól is kaptam hasonló pozitív visszajelzéseket.

A napjaim végre nem a túlélésről szólnak, nem viszi el minden energiámat a problémáimon való szüntelen rágódás, hanem van tere a növekedésnek, az előre lépésnek, a célirányos haladásnak.

Magabiztosabb vagyok, és kialakult egy erős hit bennem, hogy igenis elérhetjük a célunkat, mert nem lehetetlen.

Ez a hit az egyik legfontosabb, ez a belső működésemet teljesen megváltoztatta, teljesen más érzések járnak át, ami az életem minden területére kihat.

Alapvetően változott meg az attitűdöm, ezt érzem a munkában, az emberi kapcsolataimban, mindenhol. Az életem minősége lett jobb.

Ebből a jobb minőségből tekintünk most már a gyermekvállalás kérdésére is. Nem a pánik fog el, ha erre a gondolok, hogy mi lesz, ha nem sikerül, hanem jó érzések, várakozás és valamiféle bizonyosság.

Gergő is sokkal magabiztosabban áll a leendő apa szerepéhez és nem kerüli a témát, nem csak tapintatból hallgat meg, ha erről beszélek, hanem benne is érzem azt a bizonyosságot, azt a várakozást, amit magamban is. Ezáltal sokkal jobban érzem a támogatását, mint valaha.

Ezeken felül hetente többször is megemlíti, hogy mennyire másként tekint a világra. Neki és a folyton emlegetett mérnöki énjének, a nálatok szerzett élmények és tapasztalatok adtak egy olyan impulzust, hogy újra tud és mer nyitott és kíváncsi lenni, ami neki olyan érzés mintha fiatalodott volna úgy 25 évet. 

Persze a fent leírtakért aktívan teszek is minden nap. A berögzült szokásokon, gondolkodáson nem is olyan egyszerű változtatni, de akkora segítséget kaptam tőled Éva, olyan útmutatást, amit eddig semmilyen segítő szakembertől, pedig jártam néhánynál.

Nagyon köszönjük, Ildi 

Kedves Éva!

 

Több éve próbálkozunk a gyermekvállalással. Mindketten már nagyon rá voltunk feszülve a hormonszinthez ütemezett szeretkezésekre, a sok orvosi vizsgálatra, ahol újra és újra kiderült, hogy egyikünknek sincs semmi baja, de senki nem adott magyarázatot arra, akkor miért nem jön a gyerek.

Amikor először említette feleségem a családállítást, és az egyéb energetikai módszereket, kicsit sem értettem, hogy nekem miért kellene elmennem és ezzel foglalkoznom. Annyit láttam belőle, hogy ez olyan „lilaködös spirituális női dolog”.

Elfogadtam, hogy ezzel tölti az idejét, de nem akartam részt venni ebben. Aztán egyre többet mesélt a saját családállításairól, egyéni foglalkozásairól és én láttam nála az eredményt, ami pozitívan befolyásolta az életünket.

Én nagyon tisztelem mindenki hitét, de én leginkább abban hiszek, ha valami kézzel fogható.  Annyira viszont már ismersz, hogy ne lepődj meg azon, hogy egy kicsit messzebbről indítom a történetemet.

 

Fiatalkoromban sporthorgásztam és ugyan ténylegesen már nem vagyok olyan szinten, a szenvedélyem megmaradt a sport felé.

Felnőtt korba érve a munka mellett már többnyire az esti, vagy a hétvégi hajnali horgászatokkal foglalkoztam hobby szinten.

Igazán nem értette, hogy egy általa értelmesnek, intelligensnek mondott férfi miért tölt ennyi időt azzal a sporttal, ahol az emberek „csak lógatják a botot és áztatják a damilt”.

Nem értette, hogy én mit szeretek benne és a mai napig hálás vagyok neki azért, hogy ennek ellenére egy-egy szebb napon kiült velem a partra. Mondjuk, könyvet hozott magával. 😊

Ez nekem is egy új helyzet volt, de mivel szerettem volna, hogy ő is élvezze, ne csak elszenvedje velem a közös horgászatokat, egyre több dolgot meséltem neki a vizekről, halakról, a viselkedésükről, a kifárasztásról.

Mivel többet (elég sokat) meséltem az összefüggésekről, egy idő után már nem csak a „damil áztatását” látta meg, hanem felismerte a halakat, tudta, hogy milyen halra milyen csalival megyünk(!), stb.

Számára is kiderült, hogy ez a sport több, mint aminek elsőre látszik.

 

Amikor az együttműködéseteknek köszönhetően elkezdtek jönni az eredmények, feleségem eszembe juttatta, hogy ő milyen véleménnyel volt a horgászatról és emlékeztetett arra, hogy ő az én kedvemért meg akarta ismerni a nekem fontos sportot.

Kicsit elszégyelltem magam, mert a házassági fogadalmunkban valóban elhangzott a „jóban, rosszban”. És mivel ő is meghozta értem ezt a döntést, én is tartoztam neki annyival, hogy kérjünk tőled egy konzultációs időpontot.

 

Eljutottam most már oda, hogy kifejezzem, hálás vagyok a feleségemnek a kitartásáért és neked, hogy megismerkedhettem a családállítással és utána az egyéni foglalkozásainkon használt egyéb energetikai módszerekkel.

Persze, továbbra is két lábbal a földön állok, de most már látom, hogy mennyire meg tudja könnyíteni az életünket, ha látjuk, hogy a döntéseink mögött milyen érzelmek húzódnak.

Kénytelen vagyok beismerni, hogy korábban azt mondtam, hogy ésszel és gyógyszerekkel minden megoldható, de mára rájöttem, hogy mennyire fontos foglalkozni a társadalmi elvárásnak megfelelően elnyomott érzelmeinkkel.

Leginkább az érzelmi blokkokkal, amik miatt gyakran nem úgy mennek a dolgaink, ahogy szeretnénk, és valamiért nem érjük el a vágyott céljainkat.

 

Kénytelen vagyok azt is beismerni, hogy eddig a feleségemre hagytam a problémá(in)k feldolgozását és nem tettem bele a magam munkáját. De volt ez eddig!

Felismertem, hogy nem húzhatom ki magam a közös problémáink megoldásából, mert az olyan, mint ha a feleségemtől azt várnám, hogy egyedül újítsa fel a házunkat. Vannak férfimunkák! 😊

 

Fel kellett vállalnom a Felelősségemet és el kellett kezdeni a veled közös munkát. Nem állítom, hogy mindig azt kaptam, amit vártam. Sokszor elég felkavaró volt érzelmileg, de most már azt tudom írni, hogy megérte.

Nagyon köszönöm azt az elfogadó közeget is, amit férjeddel teremtetek a családállításokon. Nagyon hálás voltam Zolinak és megkönnyebbültem, hogy milyen pontosan „lecsatornázta” a rendszeremet.

Minél többet voltam a foglalkozásokon, annál jobban tudtam tisztelni az embereket, hogy tesznek magukért és a boldogulásukért.

Külön hálás vagyok a sok felismerésnek, amikor képviselőként tapasztalhatok meg olyan érzelmeket, amiket eddig soha, vagy csak régen. Segít megérteni az emberek működését.

 

Azt már az eddigi közös munkánk eredményei is visszaigazolják, hogy jó döntés volt belevágnunk veled a Babára Hangoló Programba. Külön köszönet a kártyákért.  😊

Kérdezgetik az ismerőseim, hogy mit csinálunk magunkkal, mert sokkal jobban nézünk ki, jobb a kisugárzásunk, pedig „csak” boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk, tudva, hogy teszünk magunkért.

 

Köszönöm, köszönjük az eddigi munkádat és támogató, elfogadó segítségedet, amivel visszatalálhattunk arra az útra, ahol jó haladni a családdá válás felé.

Még hallani fogsz rólunk! 😊

Kedves Éva! Azért fordultam hozzád, mert elég komoly problémám volt a ciklusommal, amit sehogy nem tudtam rendezni. Évente mintegy kétszer háromszor jött csak meg nekem, és már annyira sok mindent kipróbáltam, hogy már nem is tudtam merre mehetnék még tovább ezzel a problémával. Az alternatív gyógymódoktól kezdve a hagyományos orvosláson át, a mindenféle energetikai kezelésektől kezdve a sámánokig már szinte mindent kipróbáltam. Amikor szinte véletlenül egymásra találtunk, nem voltam biztos benne, hogy ez nem csak egy próbálkozás lesz-e a többi után, de végül kiderült, hogy nem. Már miközben együtt dolgoztunk a problémámon akkor is feltűnt, hogy ez mennyire más, hogy igazán a mélyére ásol a problémának, úgy, hogy egyébként hagysz engem dolgozni ezzel, de mindig ott voltál és segítettél amikor elakadtam volna. Nagyon sok mindenhez megváltozott a hozzáállásom, főként saját magamhoz, és ezért ezer hála. Sosem voltam ilyen jóban önmagammal. Ez adta nekem a legtöbbet, és ez mindig vitt tovább előre. Szépen lassan a menstruációm is elkezdett megjönni, egyik a másik után, most már harmadjára is, ami hatalmas szó, hiszen ilyen nem volt egészen tini korom óta. Ebben biztosan segítettek a házi feladatok is, amiket minden nap elvégeztem és csinálom azóta is, és ki nem hagynám a családállítást, ami hatalmas felismerésekhez és végül megkönnyebbüléshez vezetett. Egy szó, mint száz, nagyon hálás vagyok neked, és szívből ajánlom mindenkinek, aki sejti, hogy lelki oka lehet a problémájának, hogy veled együtt dolgozhasson rajta, hiszen sokkal könnyebbé teszed a gyógyulást, mint azt bárki gondolná. Köszönet érte neked, Márti

Kedves Éva, megbeszéltük itthon, hogy ma én fogok neked írni, mert nemrég kiderült van miért elnézést kérnem. 😊 Amikor a feleségem úgy készült a veled való első beszélgetésre, mintha vizsgára ment volna, eléggé megijedtem, és csak ezért ültem le mellé. Azon izgult, vajon, el fogod-e vállalni. A beszélgetés alatt nagyon határozott és szimpatikus voltál, de én továbbra sem hittem, hogy ez a lelki izé lehet a megoldás a 2,5 éve tartó küzdelmünkre.  Pláne teljes hülyeségnek tűnt, hogy a földrajzi távolság miatt még csak nem is tudtok személyesen találkozni. Viszont a feleségem úgy kapaszkodott beléd, mint fuldokló a kötélbe, én meg mondom, mindegy, majd saját maga rájön, hogy ez volt a legfeleslegesebb dolog, amiért fizettünk, de addig legalább lesz egy kis nyugtom.  Ja, hogy játsszuk le a kártyákat? Jó OK, az még belefér. 😊 Viszont, amikor már 9 hete dolgoztatok együtt, mondta, hogy nem tudja, mi történt, de a menstruációja megváltozott.  2 héttel később furán érezte magát, állandóan fáradt volt, majd a következő menstruációja már elmaradt.  Ekkor azt mondta, ne teszteljünk még, mert egy korai vetélést követően nem fogantunk meg már több mint 2,5 éve, és nem akart ismét összeomlani. Viszont volt időpontja az orvoshoz, így mi kapásból ultrahangon láthattuk meg a fejlődő gyermekünket, aki még csak akkora, mint egy babszem, 260 mm, de már dolgozik a kis szíve! Az előző vérzés is azért volt más, mert már akkor ott volt velünk. El sem hiszem, hogy majdnem nemet mondtam rád a telefonban.  Sajnálom, hogy ennyire szűklátókörű voltam, azt hiszem, „megtértem,” és most már úgy gondolom, te vagy az életünk legjobb befektetése. Megvan a babánk, arról nem is szólva, hogy a feleségem mennyire megváltozott. Sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb az életünk. Köszönöm, hogy hittél bennünk (legfőképp a feleségemben 😊), amikor én nem. Ha akarod, használhatod ezt a levelet tanulságul, de kérlek, a nevünket ne említsd, mert e nagyon pici ez a baba, még nem akarjuk nyilvánosságra hozni, és állítólag van ismerős is a csoportban.