‹ Vissza

Átveszed végre a gondolataid feletti irányítást vagy inkább reménykedsz tovább, hogy megfogan a babád, és a benned élő téves képek mentén várod a csodát? Miért annyira fontos, hogy tudatosan irányítsd a gondolataidat?

Egészen röviden azért, mert ha a gondolataidat nem Te irányítod, akkor a gondolataidból adódó hit fog Téged vezetni. Márpedig a magadról alkotott gondolatok egy jelentős része egyszerűen nem igaz, nem a célod felé visz, vagy nem is Tőled származik.

Tudom, furán hangozik, hogy Tőled független gondolatok irányítják az életedet, de mielőtt elmondom, hogyan tudsz ezektől megszabadulni, több példával is rávilágítok, hogy hogyan kerülnek, majd betonozódnak be a tudatalattidba azok a korlátozó gondolatok, amik aztán megakadályozzák, hogy a gyermeked megszülessen.

Egyrészt ismétléssel. Emlékszel, amikor a szorzótáblát, vagy az anyák napi verset tanultad az iskolában? Sokszor el kellett mondanod egymás után, míg végül a kezdeti döcögés, bakizás után olyan tökéletesen rögzült, hogy még ma is jól emlékszel rá.

És az az érzés is biztosan megvan, amikor a jogosítvány megszerzésének folyamatában először mentél ki az oktatóddal a forgalomba, ugye? Mennyi mindenre kellett egyszerre figyelned; mikor melyik pedált, milyen erővel nyomod, hogyan válts sebességet, tükrök, kormány, irányjelző, sávok, táblák, lámpák, útburkolati jelek, gyalogosok, forgalom, azt se tudtad, hol áll a fejed, és ha valaki bekapcsolta volna a rádiót, valószínűleg totál kiakadsz, mert úgy érzed, nem tudsz még egy plusz ingert feldolgozni. De mert újra és újra vezettél, egyre könnyedebbé majd egy idő után automatikussá vált, és ma már egyáltalán nem kell tudatosan arra figyelned, hogyan haladj, mert beépült a cselekvéssor a tudatalattidba.

És ugyanígy épült be az is a tudatalattidba, amit a környezeted kommunikált Feléd akár verbálisan, akár nonverbálisan, vagy fizikálisan. Ha sokat mondogatták, „milyen ügyes vagy”, elhitted. De ha sokszor érezted azt, hogy „nem vagy elég fontos”, azt is elhitted. Ha a környezeted azt üzente, „teher vagy”, „nem érdemled meg”, „nem vagy elég jó”, „nem vagy képes”, ha rendszeres volt a verbális bántalmazás, vagy a megfélemlítés, az is ugyanúgy beléd égett, mint az 1x1.

Annak alapján, amit elhittél, kialakult magadról egy kép, egy hitrendszer. És ha ennek elemei között szerepel például, hogy: „nem érdemlem meg az anyaságot/boldogságot”, „a terhességtől megváltozik a testem”, „nem leszek jó anya”, „egyedül maradhatok”, „nem akarok olyan lenni, mint az anyám”, vagy bármi olyan, ami nincs összhangban a gyermekvállalással, akkor akadályozni fog.

De egyetlen pillanat alatt is beépülhet egy-egy gondolat, hit, elképzelés saját magadról. És ehhez semmi másra nincs szükség, mint hogy őszintén elhidd valakinek azt, amit mond. Egy előző posztban már írtam részletesen a hétköznapi hipnózis veszélyeiről.

Talán emlékszel, azt a példát említettem, amikor az orvosnál vársz egy eredményedre. Az orvos megjelenik, föléd tornyosul a fehér köpenyében, és megkérdőjelezhetetlenül kimondja a diagnózist, amit Te kérdés nélkül igaznak fogadsz el. Persze, hiszen ő az orvos, aki tanult, tapasztalt, aki tudja, és majd megoldja a Te problémádat.

A gond ezzel csak az, hogy bár az orvos tanult és sokat tapasztalt, nem tudhatja 100%-ig biztosan. Mert az emberi szervezet sokkal összetettebb rendszer annál, mint amennyi összefüggést egyáltalán meg tudnak vizsgálni és nincs két tökéletesen egyforma eset. Így 100%-ban nem is lehet biztos abban, amit mond (biztosan Te is hallottál már orvosi csodákról). Ráadásul ott van a protokoll, amit követnie kell, nem is feltétlenül mondhatja ki, amit gondol.

De Te elhiszed, mert az orvos hiteles számodra, és a várakozás izgalma, a félelmek, amik benned dolgoznak, létrehoznak egy természetes transzállapotot. Ez pedig innentől nem más, mint maga a hipnózis.

És ahhoz nem kell ám orvosnak lennie valakinek, hogy Te bízz, vagy higgy benne, elegendő, ha feltétel nélkül igaznak fogadod el, amit mond, mert Számodra az akkor valamiért hiteles. Így például egy jó kiadós veszekedés az anyukáddal ugyanúgy módosítja a tudatállapotod, és ha ő a vita hevében odavágja, hogy „remélem, nem lesz gyereked, mert pont ezt fogod visszakapni”, vagy, hogy „Te tetted tönkre az életemet”, az pont úgy beépül, és viszonyítási pontot képez, mint ahogy az is, ha a barátnőd elmeséli, hogy egy ismerőse „épp ugyanazzal a módszerrel próbálkozott, mint Te, és nagyon rossz vége lett”. Pedig ezek sem a Te gondolataid.

És érkeznek hitek, gondolatok transzgenerációs örökségen, vagyis a felmenőinken keresztül is. Hadd mutassam ezt meg egy példával: a tengeri teknős lerakja a tengerpart homokjába a tojásait, majd a nap melegére bízza a kicsik kikeltését, ő maga pedig visszatér a tengerbe. Amikor a kis teknősök kikelnek, kiássák magukat a homok alól, és a lehető leggyorsabb tempóban elindulnak a víz felé. Nem állnak meg rácsodálkozni a világra, hanem a legrövidebb úton igyekeznek elérni, mert tudják, csak a mély tenger nyújt nekik biztonságot.

De honnan tudják? Az anyukájuk nem volt ott velük, hogy megtanítsa nekik, sosem találkoztak. De akkor hogyan kerül a kis teknősökhöz az életmentő információ? Úgy, hogy az anyukájuk örökíti nekik mindazt, ami a túlélésben segíti őket. És ugyanígy, mi emberek is örökítjük az utódainknak mindazokat az információkat, amelyek óvják őket a veszélytől, és amelyek támogatják őket az életben maradásban.

Ezért, ha például az üknagymamád belehalt a szülésbe, örökségül kapod, hogy „a gyermekvállalás életveszélyes, jobb vele vigyázni”! Ha a dédmamád betegségben elveszített egy gyermeket, ott élhet benned a gondolat, „nem vagyok képes életben tartani egy gyermeket”. Vagy ha a nagymamád több gyermeket is elvetélt, ott élhet benned is a félelem, „nem tudom kihordani a gyermeket”, „nem vagyok méltó az anyaságra”. És ha ne adj Isten a nők sorra egyedül maradtak a gyermekeikkel, benned is ott az intelem „ha megszületik a gyermek, elhagy a párom”. Persze, ahány ember, annyi forgatókönyv.

De ha az előző pontokban felsoroltak közül akár csak egy is része a saját magadról kialakított képnek, az képes tökéletesen ellehetetleníteni, hogy megfoganjon a babád, vagy, hogy ki tudd őt hordani.

Most már talán érted, hogy miért van az, ha gyermeket szeretnél, mindenképpen a lehető legrövidebb időn belül nyakon kell csípned a korlátozó hitrendszereidet.

Az emberi szervezetnél összetettebb és csodálatosabb rendszer nem létezik, ez azonban azt is jelenti, hogy bármit teszel a tudatalattid a hitrendszereddel összhangban fog cselekedni.

Ezért nem érdemes arra várnod, hogy majd megoldódik magától, vagy, hogy a szakirodalomban megtalálod a megoldást és „kikúrálod” magad, hogy majd az orvos, vagy a lombik megoldja, mert Te magad fogod ezt megakadályozni, akár úgy is, hogy valamilyen szervi, vagy hormonális problémát állít az utadba az irányító mechanizmusod.

Jobb ha tudod, a meggyőződéseid megváltoztatására az akaraterő sajnos nem hatékony, mert ha az akarat és a hit kerül kerül konfliktusba egymással, végül mindig a hit kerekedik felül.

De tudd, a hitrendszereid, az önmagadról kialakított kép átírható, és a vágyadhoz igazítható. Ha pedig a hitrendszereidet megváltoztatod, már nem kell erőszakot tenned rajtuk, mert a tudatalattid, nem kérdez, automatikusan az új programot követi.

Vagyis

- a gyermekvállalással kapcsolatos lexikális ismereteid értéke = NULLA

- önmagad működésének megismerése és a gondolataid „boldog anyuka” énképre történő áthangolásának értéke = VÉGTELEN

Sokan gondolják úgy, elég akkor elkezdeni befelé figyelni, és feltárni az érzelmi blokkokat, amikor már semmi más nem segített.

Én azt mondom, ez az első lépések egyike kell, hogy legyen! Persze, jobb későn, mint soha tartja a mondás, de mire a „minden máson” túl vagy, hosszú évek telhetnek el, ami alatt lelkileg lerottyansz, az önbecsülésed a bányász béka feneke alá süllyed, elfáradsz, a kapcsolatod kimerül, és már az idővel is komoly versenybe kerülhetsz.

Az első lépés a tudatos gondolkodás felé, hogy feltárod a benned élő korlátozó hitrendszereket és azokat olyanokkal helyettesíted, amelyek egyértelműen a célod, az anyaság felé visznek.

Mivel ezek a tudatalatti szinten vannak, segítségre lesz hozzá szükséged, ezért keresd meg azt a szakembert, aki holisztikusan tekint a problémádra, tökéletesen átérzi a helyzetedet, fájdalmadat, és képes meglátni és oldani a háttérben húzódó félelmeket, transzgenerációs mintázatokat is.

A legtöbb, amit magadért tehetsz:

- Légy tudatos és hagyd abba a kapkodást, az orvostól orvosig rohanást, az újabbnál újabb étrendek és táplálék kiegészítők kipróbálását, de leginkább azt, hogy fűtől-fától tanácsokat fogadsz el! STOP! Elég a fejvesztett rohangálásból!

- Sürgősen lépj ki minden olyan csoportból, ahol negatív kimenetelű próbálkozásokról (sikertelen fogantatás, vetélés, halvaszülés, orvosi műhiba stb.) olvashatsz!

- Határozd el, hogy ténylegesen a kezedbe veszed az irányítást!

- Találj magadnak legalább egy olyan személyt, aki szentül hisz Benned, hiszi, hogy megtalálod a gyermekáldáshoz vezető megoldást, hogy megvan Benned az erő, amire szükséged van a folyamatban, és innentől csak vele beszélj a babavállalással kapcsolatos problémáidról, félelmeidről, érzéseidről!

- Tudd, hogy az énképed, a magadról alkotott gondolataid formálhatóak!

- Ne félj szembenézni a korlátozó hiedelmeiddel! Persze, amikor rátalálsz, fájdalmas lehet, de amint szélnek ereszted, elillan a fájdalom és átveszi a helyét a megértettség és megkönnyebbülés, és a helyére illeszthető egy az anyaságodat erősítő hitrendszer.

- Kezdj el az új hitrendszerednek megfelelően élni, viselkedni!

- Kövesd a tartalmakat a szakmai csoportomban, és kezdd el magadévá tenni azt a gondolkodást, ami sikerre visz!