‹ Vissza

Tudod, mi a BlackBerry effektus? Egy kognitív torzítás. 
És mi köze van ennek a babavállaláshoz?

Elmondom Neked.

A kognitív torzítás azt jelenti, hogy az emberi gondolkodás nem mindig racionális és logikus, hanem különböző tudatalatti „rövidítéseket”, mintákat használ, amelyek eltorzíthatják az ítéletalkotást és a döntéseket.

Ez nem valami hiba, sok esetben hasznosak, de bizonyos szituációkban félrevezetőek lehetnek.

De akkor miért van jelen?
Az agyunk próbál energiát spórolni, gyors döntéseket hozni, de közben szisztematikus hibákat követ el az információk feldolgozásában. Ezek a torzítások gyakran automatikusan működnek, sokszor észre sem vesszük őket, és hatással vannak arra, hogyan érzékeljük a világot, hogyan emlékszünk, vagy hogyan hozunk döntéseket.

Néhány példa a kognitív torzításra, amit biztosan Te is tapasztaltál már:

Megerősítési torzítás: hajlamosak vagyunk csak azokat az információkat észrevenni, amelyek igazolják a meglévő hitünket, és figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyek ellentmondanak azoknak.

Elérhetőségi heurisztika: amit könnyen fel tudunk idézni, azt gyakrabban gondoljuk előfordulónak (pl. ha sokat hallunk repülőbalesetekről a hírekben, túlbecsüljük a repülés veszélyességét).

Status quo torzítás: inkább maradunk a megszokott helyzetben, még akkor is, ha a változás jobb lenne.

Süllyedt költség torzítás: ha már sok energiát, időt, pénzt tettünk valamibe, nehezebben engedjük el, még akkor is, ha már nem éri meg folytatni.

Jelen pillanatban ez az utolsó a legfontosabb nekünk.

Emlékszel még a BlackBerryre?
Egykor mindenki a kezében szorongatta. A 2000-es évek elején a BlackBerry volt a siker, a presztízs, a haladás szimbóluma.

Aztán jött az iPhone, és teljesen új világot nyitott. Érintőképernyő, alkalmazások, teljesen más élmény. Látszott, hogy a jövő ebbe az irányba halad.

A BlackBerry vezetői tudták, hogy ez az irány nem működik tovább.
De ott volt a belső hang:
„Nem adhatjuk fel, hiszen már annyi pénzt, energiát, hírnevet fektettünk bele. Ha most kiszállunk, minden hiába volt.”

Nem tudták elengedni a billentyűzetet. Nem tudták elengedni azt a rendszert, amibe addig milliókat öltek.
Még akkor sem, amikor már teljesen nyilvánvaló volt: ez az út nem vezet tovább.

És miközben ragaszkodtak a múltjukhoz, a jövő elment mellettük.
És a BlackBerry eltűnt a süllyesztőben.

Na, de azt ígértem, elmondom, mi köze ennek a babaváláshoz.

Sokakban, így lehet, hogy Benned is épp zajlik ez a küzdelem…

Mert nem csak a technológiai cégek esnek ebbe a csapdába, hanem mi, emberek is.

Hányszor folytattál már egy kapcsolatot, munkát vagy projektet, mert „már annyit beletettél”, hogy nem merted elengedni?

És hányszor kapaszkodtál abba a hitbe a gyermekvállalásnál, hogy „csak még egy próbálkozás, még egy kör”, miközben belül már érezted, hogy ez nem vezet jó irányba?

Mert megjelent Benned is az a kétségbeesett belső hang:

– De hát már annyi mindent beletettünk!
Pénzt, időt, energiát, könnyeket, reményt…

– Most nem adhatjuk fel!
Mert akkor minden eddigi áldozat hiába lenne.

– Most nem állhatok meg!
...hisz már annyi mindent kibírtam… annyi fájdalmat, tűszúrást, műtétet, hormont, csalódást… Nem lehet, hogy mindez semmit ne érjen.

Miközben a bölcs, szelíd hang azt kérdezte:

– És mit nyertünk vele?
Még több fájdalmat, kimerülést, csalódást.

– Mi az ára annak, ha így folytatod?
Ha minden újabb kör csak növeli a sebek számát, és egyre távolabb visz a valódi megoldástól? Hány évet veszítesz el? Mennyi érzelmet fojtasz el magadban?

– Biztos, hogy az út, ami ennyire kimerített, egyszer csak más eredményt fog hozni?
És ha éppen az a legnagyobb veszteség, hogy ragaszkodunk ahhoz, ami nem működik?
Lehet, hogy a valódi bátorság most nem a „még egy kör”, hanem az, hogy ki mered mondani:

„Van más út, ami közelebb visz a babámhoz”?

A fájdalmas igazság az,

hogy a legnagyobb veszteség nem az, ha befejezel valamit.
Hanem az, ha kitartasz olyasmi mellett, ami már rég nem szolgál Téged.

Ha egyre mélyebbre ássuk magunkat ugyanabba a gödörbe, csak mert „már eddig is ennyit ástunk”.

És közben telnek az évek..., de itt nem csak a pénzedet és az idődet veszítheted el.
A tested elfárad.
A lelked megtörik.
A kapcsolatod meginog.
A szíved elveszíti a reményt.

Az igazi kérdés…

… nem az, hogy „mennyi van már benne”.
Hanem az, hogy van-e bátorságod meghallani a szelíd hangot a kétségbeesett hang mögött.

Azt, amelyik nem vádol, nem kényszerít.
Csak halkan, nyugodtan azt mondja:
„Van másik út. És azon már nem a veszteségeket cipelve haladsz, hanem tiszta szívvel lépkedsz a vágyott gyermeked felé.”

Az igazi bátorság…

… nem az, ha még egy kört kibírsz.
Hanem az, ha meg mersz állni, körbenézni, és feltenni a kérdést:

Van más út, ami tényleg elvezet a gyermekemhez?

És ha igen, akkor el mersz indulni rajta.
Még akkor is, ha ez azt jelenti: elengeded azt, ami eddig „biztonságot” jelentett – valójában csak azért, mert már annyi mindent beletettél.

Tedd fel magadnak most ezeket a kérdéseket

• Melyik hang uralja most a döntéseimet? A kétségbeesett, vagy a szelíd és bölcs?
• Mit mondana nekem az a belső részem, aki valóban a jövőmet látja, nem a múlt veszteségeit számolja?
• És mi történne, ha egyszer engedném, hogy ő vezessen?

A történeted nem arról szól, hogy hány sikertelen próbálkozás van mögötted.
A történeted arról szól, hogy van-e Benned bátorság új irányt választani!

Lehet, hogy ma még a kétségbeesett hang erősebb.
De ott van Benned a szelíd, bölcs hang is, amely tudja az utat.

És ha egyszer elhiszed neki, hogy van másik út, akkor minden eddigi fájdalmad ellenére megérkezhetsz végre a vágyadhoz.