Blog

Tudatosan készülsz a gyermekvállalásra, mégsem érkezik a várva várt baba? 

Pedig nagyon sok mindent kipróbáltatok már, belőtted az ovuláció időpontját, változtattatok az életmódotokon, a szexuális szokásaitokon, stb. Könnyen előfordulhat, hogy nem a lényegre koncentráltok.

Ami nem is csoda, hiszen amikor belekerülsz ebbe a helyzetbe, akkor derül ki számodra, nincs egy egyértelműen kijelölt út, hogy merre induljatok el. A környezeted pedig ezt szajkózza: „Ne aggódj annyit, XY-nak is összejött végül!”, „Majd jön az a gyerek, ha akar!”, „Csak gondolkozz pozitívan!”, „Nyugi, ma már annyi lehetőség van, majd az orvosok megoldják!”

Az a baj ezzel, hogy:

1. Elbagatellizálják a problémádat.

Mert az emberek csak addig látnak el, gyermeket akarsz. Hogy min mész keresztül hónapról-hónapra, azt nem akarják, nem tudják átérezni. Végül is a reklámokból is az az információ ömlik feléjük, hogy „mindenre van azonnali megoldás”. Csak kapd be azt a tablettát, és már el is múlt a fájdalom, élvezheted tovább az életedet „mert megérdemled” - ez a másik óriási bullshit.

A vágyad teljesen egyértelmű és „hétköznapinak” mondható, végre édesanyaként szeretnéd megtapasztalni magad és élni a mindennapjaidat. De mivel természetes úton eddig nem fogant meg az embrió, vagy korán elveszítetted a magzatodat, hónapról hónapra beköszönnek hozzád az ellentmondásos érzelmek, és egyszer csak azt veszed észre, felültél a legdurvább hullámvasútra, amelynek pályáját nem ismered, és fogalmad sincs, mennyi a menetidő. Mindössze azt tapasztalod, hogy extrém magasságokba és mélységekbe repít. Belőtted a ciklusod közepét és az együttléteket ide időzíted, majd reménykedve várod, hogy elmaradjon a menstruációd, és a kezedben tartsd végre a pozitív terhességi tesztet. Tele vagy bizakodással, hisz most mindent jól csináltál. Amikor ennek ellenére mégis megjön a vérzésed, beköszön hozzád a két régi jó ismerős: a sikertelenségből fakadó csalódás és a veszteség érzése. Egyre inkább úgy érzed, kudarcot vallottál, és szinte elviselhetetlenül nagy benned az elkeseredés és fájdalom, amit ráadásul egyre kevésbé tudsz megosztani, hiszen az ismerőseidnek fogalmuk sincs, hogyan támogathatnának a sikertelenségben. Dühös vagy, és kétségek közt vergődsz, „Vajon mi lehet a baj velem?”

Egész életedben arra kondicionáltak, folyamatosan az élen kell lenned! Ezt tanulod, amióta csak megszülettél, és most ott visszhangzik a fejedben az is, teljesítened kell, mert csak így vagy elég értékes, így vagy szerethető. És azt talán senki sem mondta még Neked, hogy nem az határozza meg az értékességedet, hogy van-e gyermeked, hogy legalább ez a nyomás ne rontson a helyzeten.

2. Nem kapsz kézzelfogható megoldást arra, hogyan kell NEM aggódni.

Már amúgy is rendesen befeszít a tény, hogy vannak az ismeretségi körödben olyanok, akiknek azonnal, akár tervezés nélkül is összejön a baba. Nem elég, hogy milyen életmódot folytatnak hozzád képest, még alig néhány hónapja vannak kapcsolatban, egyáltalán nem is akartak gyermeket, mégis ott van a pocakban az új élet. Mégis hogyan lehetnél nyugodt?!

Minden azt sugallja körülötted, hogy az összes lehetőség adott arra, hogy teherbe ess. A vízcsapból is az folyik, hogy légy nyitott és optimista. Tele van a net olyan spirituális „tanításokkal”, jól elhelyezett idézetekkel, amelyek szintén elhitetik veled, csak akarnod kell. De ez már önmagában is hibás elképzelés! Hiszen csak olyan dolgot akarhatsz, amid nincs, ugye, mert ha már rendelkezel azzal, akkor minek is akarnád? Vagyis magával az akarással a hiányt teremted újra. De jó hinni valamiben, és jó elhinni, ha erősen akarod, minden vágyad teljesül majd. Racionális szemszögből pedig azt tartják eléd jó nagy betűkkel szedve, hogy ha spontán nem jön a baba, inszeminációval, vagy lombikkal biztosan és könnyedén megoldható. Belekapaszkodsz hát ezek közül valamelyik hitbe, és ezzel saját magad zárod le a csapda ajtaját.

3. Eltávolítanak saját magadtól.

Azt nem veszik figyelembe, hogy a gyermekáldás elmaradásának lelki okai is lehetnek, amit a termékenységi klinikán sem orvosolnak. És ahogy elindul az orvosi procedúra, az egyre inkább eltávolít téged a saját testedtől. Az orvosok, egészségügyi dolgozók átveszik az irányítást és azt az illúziót keltik, csakis az ő kezükben van a megoldás, és ők egyébként is jobban tudják, mire van neked szükséged. Ezzel teljesen kiszolgáltatottá válsz. A művi beavatkozások meg tudják ugyan támogatni a sikeres gyermekáldást, de ha bármelyikőtöknél fennáll valami lelki akadály, nincs az az orvos, vagy eljárás, amely eredményt tud felmutatni!

Ha sokáig sikertelenek a próbálkozásaitok, esetleg az idő is szorít benneteket, természetes, hogy szükséges kivizsgáltatni magatokat, hogy egészségügyi tényező is van-e a háttérben. Igen, mindkettőtöket, mert ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni, férfi oldalról ugyanúgy lehetnek problémák, mint női oldalról.

A hiba ott kezdődik, amikor elhiszed, hogy csakis az orvos lesz az, aki majd megoldja! Az orvos nem tudja megoldani. És ez tény. Az orvos segíteni tud közelebb kerülni a sikerhez, de a fogantatásnak és a magzat fejlődésének a te testeden belül kell megtörténnie! Vagyis a belső energetikai környezetnek is alkalmasnak kell lennie ahhoz, hogy az embrió megfoganjon, és a magzat egészségesen fejlődjön. Ebben segítek én neked.

Szeretném, ha tudnád, a kulcs a Te kezedben, a Ti kezetekben van! Persze, ilyet nem nagyon szoktak mondani, mert általában kizárólag arra fókuszálnak, hogy a testi funkciókban van-e valami eltérés. Pedig bizonyított tény, hogy a testi problémák hátterében is felfedhető egy, vagy több lelki ok. És amíg a lelki ok nincs feldolgozva, hiába minden orvosi kezelés, mert az érzelmi akadály szabotálni fogja az eredményt.

Szilvi és Dániel esetében viszonylag „egyszerű” volt a megoldás, mert „csupán” egy dolog akadályozta őket abban, hogy szülők lehessenek. Azért érezni fogod ennek az egy dolognak a súlyát. Már 1,5 éve próbálkoztak, amikor egy közös ismerősünk ajánlására eljöttek hozzám. Mindketten Ausztriában dolgoztak akkor, és abban állapodtak meg, hogy amint a gyermek megfogan, hazaköltöznek, hogy Magyarországon neveljék fel, hisz itt élnek a családjaik, barátaik is. Így meg is vásároltak egy házat.

A közös munkánk során – ahol szigorúan a tudat alatti aggodalmakat rejtő hitrendszerekre fókuszálok -, kiderült, hogy Dani apai dédnagypapája a Nagy gazdasági világválság idején, az 1930-as évek elején, Amerikába ment szerencsét próbálni. A dédnagymama négy gyermekkel maradt itthon és nagyon nehéz körülmények között éltek, egy gyermeket pedig el is veszített. Eközben a dédpapa új családot alapított Amerikában, és soha többé nem tért haza. Danit ez a „lelki örökség” – bár erről ő mit sem tudott, hisz a család kíméletből soha többé nem beszélt a dédpapáról -, tudat alatt olyan mély aggodalmakkal kínozta, amely megakadályozta a gyermeknemzésben. A párhuzam adott volt. Ő nem akart „olyan lenni”, mint a dédpapája, és ki akarta zárni, hogy ugyanúgy cselekedjen. Mi van, ha visszamegy Ausztriába dolgozni, ott rátalál a szerelem és többé nem tér vissza a családjához?!

Mivel ő egyébként teljesen egészséges, elegendő volt ezt a tudatalatti korlátozó hitrendszert átírni, hogy az együttműködésünket követően fél évvel később boldogan küldjék át Panka első ultrahang fotóját.

Igen, tudom, hogy ebben a történetben nem találod a racionalitást. Ne is keresd! Pont ez a lényeg. Ha tudnád, hogy mi akadályoz, már rég megoldottad volna, de mivel fogalmad sincs róla, egy csak helyben toporogsz.