‹ Vissza

Nem hiszel benne, hogy a lelki folyamataid befolyásolják a babád érkezését?

Megértelek. És tudod mit? Nem is kell hinned benne, ha nem akarsz.
Mindig elmondom, hogy maradj nyugodtan szkeptikus, mert az egészséges szkepticizmus megóv attól, hogy birkaként tereljenek egy mások által kijelölt irányba.

De a szkepticizmus nem egyenlő azzal, hogy a homokba dugjuk a fejünket.
A teljes elutasítás veszélyes.
Aki szkeptikus, még lehet nyitott. És szerintem ez a legjobb kombináció.

Mert résen vagy, mégsem akadályozod magad a fejlődésben.

Tényleg nem egyszerű olyan dologban hinni, amit nem tudunk az öt érzékszervünkön keresztül egyértelműen érzékelni.
De gondolj csak a gravitációra! 
Azt sem az érzékszerveiddel érzékeled, mégis elvitathatatlan a létezése.

Persze mondhatod:
„Nem látom, nem hallom, nincs szaga, nem tudom megízlelni, és még megfogni sem… – nem hiszek a gravitációban.”
De ettől még ugyanúgy magához ránt, ha lelépsz a sziklafalról – hittél benne, vagy sem.

A nagy különbség a gravitáció és a lelki folyamatok között, hogy míg az elsőt kénytelen voltál megtapasztalni (abban a pillanatban, hogy testet öltöttél), addig az érzelmeid megélése helyett annak elfojtására lettél kondicionálva.

Vagyis a gravitáció ténye azért nem kérdés számodra, mert már megtapasztaltad.
A lelkedben hordozott elakadásokat viszont még sosem próbáltad oldani – nem ismered a hatását, nem érted a működését.

De ez nem baj, senki sem úgy indul neki az életnek, hogy mindent tud.
Sőt.

Ahogy a tudomány előre tört, a lelki életünk annál erőteljesebben a háttérbe szorult.
Generációkon keresztül nemhogy nem beszéltünk az érzelmeinkről, kifejezetten lenézendő volt az, akinek lelki, érzelmi problémája akadt.

Így aztán nagy eséllyel Te is sokkal inkább láttál példát arra, hogy az érzelmeinket el kell rejteni, mert különben gyenge vagy, esetleg egyenesen bolond, és eltaposnak.
Sokkal több példát láthattál arra, hogy a családi problémákról, szégyenfoltokról, traumákról, érzelmi nehézségekről nem beszélünk, inkább besöpörjük a szőnyeg alá.

Csakhogy idővel a családokban akkorára nőtt a szőnyeg alatt a lelki szemétkupac, hogy előbb-utóbb valaki elkerülhetetlenül felbukik benne.

Hogy hányadik generáció tagja lesz az?
Hogy mikor nő akkorára a halom?
Ki tudja.

De ha most ezt olvasod, akkor necces, hogy alaposan be kellene kukkantanod a szőnyeg alá, és kidobálni mindazt, ami akadályoz a célirányos haladásban.