‹ Vissza

Neked mi az a félelmed, ami szinte kővé dermeszt, ha csak bekúszik a gondolataidba?

Bármi legyen is az, két dolgot tehetsz vele

1. Rettegsz, és továbbra is arra pazarlod az energiádat, hogy elbújj előle.

2. Szembenézel vele, megtalálod a gyenge pontját, és egy az egyben átveszed az irányítást felette.

Az első esetben: amikor Te bujkálsz, akkor vajon ki irányít? Ki uralkodik, ki felett?

A második esetben: aktív cselekvéssel átfordítod, és erőt kovácsolsz belőle.

Nincs harmadik opció. Vagy a félelmed irányít, vagy Te irányítod a félelmedet.

Ha most arra gondolsz, „Naná, hogy én fogok irányítani! Erősnek és magabiztosnak akarom érezni magam, aki tudja, hogy bármit képes elérni!”, akkor máris megtetted az első lépést a célod elérése felé.

Ismered Perszeusz és Medusza történetét? Röviden elmondom. Perszeusz Zeusz és Danaé fia, és igen fordulatos életet tudhatott magáénak.

Amikor anyja elutasította kérőjét, Polüdektész királyt, és a fiú anyja védelmére kelt, az ellenségévé vált. De mert a király nem merte nyíltan száműzni a fiút, lakomát rendezett, ahová minden vendégnek ajándékot kellett vinnie. Nem egy szál virágot, hanem egy lovat vártak volna Perszeusztól is. De mivel nem volt semmije, ifjonti hévvel kijelentette: „Bármit kérsz, elhozom Neked-akár Medusza fejét is.”

Polüdektész kapott az alkalmon, és ezzel Perszeusz belecsöppent a halálos kihívásba, hiszen Medusza az egyik Gorgó volt, egy kígyóhajú szörnyeteg, aki egyetlen pillantással kővé dermesztette ellenségeit.

Főhősünk felszerelkezett, és útnak indult. Magához vette Hádész láthatatlanná tévő sisakját, egy sarlót és egy szárnyas sarut Hermésztől, egy rézpajzsot Athénétől, és egy varázs-zsákot, amibe a fejet teszi, hogy annak tekintete elől védve legyen, majd elindult a Gorgó nővérek barlangjába, ahol teljes a csend és sötétség fogadja. A három nővér alszik.

Perszeusz tudja, ha zajt csap, azonnal felébred Medusza, ő pedig megkövül. Ezért lassan, csendben közelíti meg áldozatát, minden lépésnél tudatos marad és nem néz rá közvetlenül, csak Athéné tükröződő pajzsában figyeli őt. Majd amikor elég közel ér, a Hermésztől kapott éles sarlóval egy határozott mozdulattal levágja a fejét.

A másik két nővér felébred, tombol, bosszút szomjazik, de Perszeusz viseli Hádész láthatatlanná tévő sisakját és a szárnyas sarut, amivel könnyedén elrepül a nimfáktól kapott varázs-zsákba rejtett fejjel.

Persze kalandjai itt nem érnek véget. Találkozik Andromédával, akit szülei egy tengeri szörnynek áldoztak. Ő előhúzza a fejet és kővé dermeszti a fenevadat.

Majd visszatér anyjához, és miután megtudja, hogy Polüdektész egyre erőteljesebben zaklatja, a királynak és híveinek is megmutatja a fejet, akik szintén kővé válnak. Végül a fejet felajánlja Athéné istennőnek , aki azt a saját pajzsára helyezi, és innentől a pajzs védelmet és hatalmat sugároz, mert bár Medusza tekintete továbbra is él benne, de már az isteni rendet szolgálja.

Na, de miért is írtam le Neked ezt a történetet? Hogyan kapcsolódik ez a Te helyzetedhez?

Ha felületesen szemléljük ezt a cselekménysort, akkor Perszeusz csupán egy alattomos, sunyi gyilkosnak tűnik. De helyezzük a történetet kicsit más megvilágításba, lássunk túl a felszínen.

A sorsunk hívása nem mindig kellemesen és hívogatóan érkezik. Ezért aztán a legtöbb esetben csak a bajt, a kihívásokat, a megpróbáltatásokat látjuk benne. Pedig talán éppen ezek segítenek hozzá a kiteljesedéshez. De csak akkor, ha szembenézünk vele.

A nehéz kihívásoknak nem elég bátran nekifutni, a nagy feladatok végrehajtásához eszközökre van szükség. Emlékszel, Perszeusz sem üres kézzel indult el, felszerelkezett pajzzsal, sarlóval, láthatatlansággal, repülő saruval, zsákkal.

Neked is szükséged lesz eszközökre, és bár szárnyas sarut nem valószínű, hogy találsz a boltban, de Te is ki tudod alakítani azt a belső eszközkészletet, amivel alaposan felvértezheted magad. Ezek közé tartozik a tisztánlátás, rugalmasság, önismeret, türelem, határhúzás. Ezek a Te személyes varázseszközeid.

Emlékezz, Perszeusz sem erőből győzött, még csak nem is harcolt. Medusza aludt, amikor megérkezett. És Perszeusz nem nézett rá. A pajzs tükrében látta – és így, közvetetten, egy másik síkon, nem a megszokott módon, vágta le a fejét. A fej levágása itt most nem pusztítás, hanem átfordítás. Ez egy szimbólum, ami azt mutatja, hogy egy másik szinten kell megküzdenünk a félelmeinkkel. Belül. Az elménkben. A szívünkben.

És a valódi átalakulás ezen a másik síkon kezdődik el. A nagy fordulatok mindig a belső világodban kezdődnek. Abban a pillanatban, amikor látod magad, ahogyan eléred a célodat, és eggyé válsz ezzel a belső képpel (látomással). Belül addig csiszolgathatod, tökéletesítheted, amíg azt nem érzed, már nincs más lehetőség számodra, csakis a siker. És ha jó a sorrend és a cselekvés ezt követi, valóban nincs más lehetőséged. Ha viszont előbb cselekszel, az pontosan azt az eredményt fogja hozni, amilyen kép éppen akkor él Benned.

Vagyis tudd, hogy nincs Veled semmi baj, nem vagy selejtes, nem romlottál el, ha még nem ott tartasz, ahol szeretnél, csak épp nem ott kezdted a munkát, ahol kell.

Én is tudom, hogy iszonyú erősek tudnak lenni a félelmek. De azt is tudom - és most Neked is elmondom, hogy Te is tisztában légy vele -, hogy a félelem ereje, ha dolgozol vele, nem megszűnik, hanem átalakul.

És képzeld csak el, milyen lenne, ha az az erő, ami a jelenlegi félelmeidet táplálja, innentől a Te szolgálatodba állna, és ahelyett, hogy visszahúzna, határozottan tolna a célod felé?!

Gondolj csak bele, Perszeusz sem dobta el Medusza fejét. Nem akart megszabadulni tőle, magával vitte, és amitől korábban rettegett, az később az erejévé vált.

Ha Te sem menekülsz el attól, ami megriaszt, hanem megtanulod megfelelően használni, akkor az, amitől ma még félsz, holnapra a legnagyobb erőforrásoddá válhat.

A múlt sebeiből új élet születhet. Bár ezt még nem írtam le, a történet úgy folytatódik, hogy a levágott nyakból két új élet pattan ki: Pégaszosz, a szárnyas ló, és Khrüszaór, egy aranykardú harcos.

Két különleges lény, akik addig rejtve voltak, de most felszabadultak.

Vagyis, ha nem fojtod el, hanem átdolgozod, akkor a legnagyobb félelmedből, fájdalmadból születhet meg a legnagyobb szabadság, kreativitás, lendület.

De a félelmeid átdolgozásával megszerezett erő akkor válik valódi értékké, ha nem csak magadért, hanem másokért is használni tudod. És azt se feledd, ami félelem Benned átalakul, azt már nem rettegés, hanem erő formájában örökíted tovább a gyermekeidnek.

És ha már nincs dolgod a félelemmel, engedd el tisztelettel, ahogy Perszeusz is átadta Medusza fejét Athénének. Te is átadhatod egy nagyobb rendnek, hogy könnyedén továbbléphess.

És tudd, hogy segítséget kérni ér! Perszeusz sem egyedül ment végig az úton.

Athéné és Hermész vezették el őt a Graia nővérekhez (három öregasszony, akik közösen használtak egy szemet és egy fogat), majd a nimfákhoz, akik segítettek neki megszerezni a sisakot, sarukat és a zsákot.

Neked sem kell egyedül megbirkóznod a félelmet keltő gondolataiddal, múltaddal, feloldatlan traumáiddal.

Kérj tőlem bátran segítséget, és megnézzük, hogy a Te félelmeid valójában milyen erőt és kreativitást rejtenek magukban, hogy végre felszabadultan indulhass a legvágyottabb célod felé.