‹ Vissza

Mi a nehezebb: amikor van diagnózis, vagy amikor azt mondják, nincs orvosi oka, hogy nem jön a baba?

Van, amikor egyértelmű az irány.
Ha ott van a diagnózis a kezedben, tudod, hol keresd a választ: van egy szervi eltérés, egy laboreredmény, egy hormonérték, ami kapaszkodót ad.
Ilyenkor legalább úgy érezhetjük: „tudjuk, hol a hiba.”

Persze ez sem mindig igaz, mert az orvoslás nézőpontja redukcionista. Nem arra keresik a választ, miért alakult ki az adott probléma, hanem azonnali, gyors megoldást kínálnak: hormonnal, gyógyszerrel, műtéttel. Csakhogy ez mind csak tüneti kezelés.

És ha a tünetet létrehozó érzelmi blokk nincs rendezve, akkor jön a következő hideg zuhany:
"Azt hittük, csak ezt kell megoldani, és már jöhet is a kisbabánk” – de helyette újabb csalódás, értetlenség, fájdalom érkezik.

Pedig orvosilag már nincs akadály.

És mi van akkor, ha az elejétől kezdve minden lelet rendben?
Amikor hónapról hónapra, évről évre próbálkoztok, megélitek az "üres hónapok" csalódásait, a tehetetlenséget, az önhibáztatást, csalódást... és az orvos csak annyit mond: „Nincs semmi baj.”
Mégsem érkezik a gyermek.

Ez az egyik legnehezebb helyzet.
Mert ilyenkor nincs mibe kapaszkodni, nincs mihez kötni a fájdalmat, nincs magyarázat, nincs külső ellenség, amivel szembeszállhatnál.

Csak a csend marad, és a kínzó kérdés:

„Ha tényleg minden rendben, akkor miért nem történik meg velünk is a csoda?”

Ez a folyamat testileg-lelkileg is kimerítő, és borzasztóan el lehet benne fogyni.
Így nem is csoda, hogy sok pár elfogadja az orvosok által következőként felajánlott lépést: mesterséges beavatkozásokhoz fordulnak.
Inszemináció, lombik, újabb és újabb orvosi próbálkozások.

De gondolj csak bele: ha nincs orvosi akadály, akkor mit fog megoldani az orvosi módszer?

Ez olyan, mintha egy termőföldet néznél, ami a felszínen teljesen rendben van.
Vetésre alkalmas, szépen megmunkált, látszólag ideális.
És mégis – akárhányszor vetsz bele magot, az nem hajt ki.

Lehet, hogy a mélyben valami mérgező réteg húzódik.
Lehet, hogy nem jut elég víz a földbe.
Vagy egy régi gát torlaszolta el az élet áramlását.

A lényeg, hogy ha a talaj nem alkalmas, mindegy, hányszor vetjük el magot, nem fog kihajtani.

Ezért olyan fontos megérteni: a termékenységi problémák nem mindig a test hibáját jelzik.
Sokszor épp ellenkezőleg, hisz a tested védelmez.

A tudatalattid egy olyan programot futtat, ami azt mondja:
„Most nem engedem, hogy gyermek érkezzen, mert nem biztonságos.”

Ez a „láthatatlan gát” lehet:

• egy feldolgozatlan trauma, amit a tested emlékezete hordoz,
• egy családból örökölt minta, amely belülről korlátoz,
• vagy egy belső félelem, amit soha nem neveztél nevén, mégis ott húzódik a mélyben.

A tested nem ellened dolgozik – hanem érted.
Megvéd attól, amit veszélynek érzékel, még akkor is, ha Te tudatos szinten teljes szívedből vágyod a babát.

Ezért ilyenkor nem a tünetet kell kezelni, hanem a probléma gyökerét megtalálni.
Azt a belső akadályt, ami miatt az élet áramlása megakadt.

Mert a folyó magától is hömpölyögne, ha nem állítanád gátak közé.
És a gyermekáldás is természetesen megérkezne, ha nem lenne ott a tudatalatti tiltás.

A jó hír az, hogy ezek a gátak oldhatók.

Amikor a belső munka során felszínre hozzuk, ami valójában visszatart, és átírjuk a régi programokat, a tested új üzenetet kap:
„Most már biztonságos. Most már jöhet a baba.”

És ilyenkor gyakran ott is megtörténik a csoda, ahol már senki nem számít rá.

A múlt héten például beszéltem egy ügyfelemmel, aki az 5. sikertelen lombik után érkezett hozzánk a férjével.
Ők végig arra készültek a program során, hogy hogyan mennek majd vissza az utolsó lefagyasztott embriójukért. Nem is volt más szcenárió a fejükben.
De az együttműködésünk során, amikor végre kilazultak, úgy döntöttek, 2 hónapot csúsztatnak, és a követkető beültetés előtt még elmennek nyaralni.

Kati az első hónapban spontán teherbe esett, pedig előtte soha nem volt pozitív terhességi tesztje.

Ezért mondom mindig: a „nincs semmi ok” diagnózis nem a vég.
Nem reménytelenséget jelent, hanem épp ellenkezőleg: jelzi, hogy itt az ideje más irányból keresni a választ.
Nem kifelé, hanem befelé.
Nem újabb vizsgálatokban, hanem a lélek mélyén.

Mert amikor nincs orvosi ok, akkor nem újabb próbálkozásra van szükség, hanem szemléletváltásra.
Arra, hogy végre meglássuk: mi tart vissza belülről?

Mert a valódi áttörés kulcsa itt van.
Nem a laborokban, nem a gyógyszerekben, hanem Benned – a belső biztonságban, az engedésben, a gátak lebontásában.