‹ Vissza

Közös célok. Vidám kalandok. Szerelem. Boldogság. Álmok. Vágyak. Felszabadult együttlétek. Izgatott várakozás.

Emlékszel? Akkor még úgy érezted, erős burok vesz benneteket körül, és ti ketten az egész világot is képesek lennétek kifordítani a sarkából.

Bíztatok, hittetek.

Éreztétek a szakralitását annak, hogy az életet készültök továbbadni.

Aztán jöttek a hosszú, sikertelen hónapok, és a színek apránként megfakultak.
A mosolyok elhalványultak.
A vágyakhoz fájdalom kötődött.
Az együttlétekből kiveszett a spontaneitás.
A célok leredukálódtak.
A boldogság elé be-benyújtózik egy sötét felhő.

És elkezdődött egy végeláthatatlan folyamat: próbálkozni, időzíteni, kutatni, naplózni, kipróbálni, tesztelni, készülni, máshogy élni, bevenni, megnézetni…

És bár nagyon szeretnéd, már nem tudsz ugyanúgy tekinteni magadra, a párodra, a kapcsolatotokra sem.
Mert a negatív tapasztalatok mentén minden átalakult.
Minden alárendelődött annak, hogy gyermeketek legyen.

És a szívedet hónapról-hónapra egyre erősebben szorítja a kétely: „Vajon még sikerülhet?”, „Mit tettem, amiért nem érdemlem?”, „Talán selejtes vagyok?”, „Baj van a testemmel?”

A tested kimerült, a lelked darabokra tört, és minden apró kis szilánkban ott csillog a kérdés: „Miért?!”

De mert a vágy még erős, próbálkozol tovább. Már szinte bármire hajlandó lennél, hogy sikerüljön, és enyhüljön ez a méltatlan és kimondhatatlan fájdalom.

Talán még nem merted bevallani magadnak sem, de tudom, hogy így érzel. És azt is megértem, ha nem akarsz erről tudomást venni, mert úgy hiszed, ha megtennéd, még nehezebb lenne ebben a küzdelemben nem elveszíteni a reményt.

Pedig bátran szembenézhetsz az érzéssel, teljesen normális folyamat az, amin keresztülmész. És ha megérted, nincs minden veszve már nem is lesz olyan ijesztő.

Most még nem látod tisztán, mi és miért történik a testedben, ami megakadályozza, hogy a babád megérkezzen - és ez több mint kegyetlen.

De nem kell, hogy így legyen!
Nem kell, hogy az elkeseredettség, a csalódás, a fájdalom határozza meg a mindennapjaidat.

Mit szólsz, ha azt mondom,
- nem a tested a hibás!
- nem vagy selejtes!
- nincs szó arról, hogy ne érdemelnéd meg!

De értelek: Te most abban az érzelemvilágban élsz, hogy „gyermeket akarok, de a testem ellenáll”.

Ezzel nincs is semmi baj, két apróságot kivéve:

1. Csakis azt akarhatod, amivel nem rendelkezel, igaz? - Ami már megvan, amit birtokolsz, azt nem akarod, mert adott.

2. A tested nem az ellenséged, hanem a védelmeződ. – Csak ezt még sosem nézted erről az oldalról.

Vagyis, ahányszor arra gondolsz, hogy babát akarsz, a hiányt erősíted meg a tudatalatti elmédben – hiszen, ha akarod, az egyenlő azzal, hogy nincs.

De bármilyen meglepő – hisz nem ezt tanultad – Te vagy a főnök ebben a rendszerben, amit a szervezetednek hívunk.

Csak épp nem tudsz róla, ezért aztán nem is veszed a kezedbe az irányítást, így teljes a káosz.

Pedig elég lenne csak annyit tenned, hogy megadod magadnak a belső engedélyt, hogy jöhessen a kisbaba, majd hagyod, hogy a szervezeted tegye a dolgát.
Ami azt is jelenti, nincs több kontroll, nincs több kérdés, hogy: mikor, hogyan, miért nem?

Ezt persze nem annyira egyszerű megtenni, miután évszázadok óta arra vagyunk kondicionálva, hogy a genetikád áldozata vagy, hogy nincs ráhatásod a testi folyamataidra, hogy csak az orvos tudhatja, csak ő segíthet.
És ennek megfelelően Te is könnyebben gravitálsz az orvosi megoldások felé.

Ez is rendben van, csakhogy vannak hátulütői.

A tested hajszálpontosan azt teszi, amire a tudatalatti elméd, a fő irányítóközpont utasítja.

És itt érnek össze a szálak.
A tudatalatti elméd elsődleges feladatként téged védelmez, hogy benne tartson az életben.

Viszont a tudatalattidban tárolódnak a traumáid, a generációkon átívelő örökségeid, az érzelmi blokkjaid. És mivel jelen pillanatban aktívan nem te irányítasz, a tudatalattid azokkal a programokkal dolgozik, amelyek a rendelkezésére állnak:

- ha gyermekként nem kaptál annyi figyelmet, mint igényelted volna, a program: „nem vagyok elég jó, nekem nem jár”

- ha valamelyik ősöd elveszítette a gyermekét, a program: „képtelen vagyok életben tartani”

- ha nem várt gyermek voltál (hiába szerettek utána a szüleid), a program: „nem vagyok méltó az életre”

- ha már szültél, és volt valami komplikáció, vagy ha egy ősöd belehalt a szülésbe, a program: „szülni életveszélyes”

- ha agresszió vett körül, és megtanultál a szőnyeg alatt élni, a program: „nem fontosak a vágyaim”

- ha megélted annak fájdalmát, hogy korán elveszítetted egy szülődet, a program: „a szülők korán meghalnak, a gyermek szenved”

És ezt a listát még nagyon hosszan sorolhatnám. De látod, a tudatalattid ilyen módon védelmez. A tested pedig csak követi a parancsot.

Ha ehhez hasonló – a gyermekvállalással ellentétes - programok futnak, akkor minden orvosi beavatkozás ellenére is meg fogja akadályozni, hogy gyermeked szülessem.

De hogy is néz ki ez a valóságban?

Eltolódik a hormonegyensúly és nincs peteérés – az orvos kívülről bevitt hormonnal korrigálja.
De a program még él benned - és arra nincs pirula.
Viszont, ha ilyen módon sikerül megerőszakolni a szervezetet, lesz peteérés és megfogan a baba, akkor a szervezeted majd megemeli az NK sejtszámot, hogy megakadályozza a beágyazódást.

OK, ezt is lehet befolyásolni – blokkolják az immunrendszeredet, és megtörténik a beágyazódás.
De a program mindig még él és dolgozik benned.
Eredmény: a baba megáll a fejlődésben, vagy korai vetélés történik. De ez csak egy forgatókönyv.

Mert a tudatalattidban élő program szerint gyermeket szülni nem biztonságos. Sőt, pont ettől kell védelmeznie. Így aztán beindítja a természetes fogamzásgátlást, amit az evolúció évezredek alatt csiszolt tökéletesre.

Éppen ezért önmagában az orvos nagyon kevés. Ő csak akkor tud hatékonyan segíteni, ha tényleg csak fizikai oka van a nehezített teherbeesésnek.
De már láthatod, hogy csupán a testi funkciók helyreállítása nem oldja meg a termékenységi problémádat.
Azt csakis mélységi (a tudatalattiban végzett) munkával tudod helyreállítani.

Érted már, miért mondom, hogy a tested nem az ellenséged? Te nem vagy selejtes! Nem vagy méltatlan a szülővé válásra!

Hogy mit tehetsz? Vedd vissza az irányítást, és tegyél rendet a tudatalattidban!

Első lépésben ezeket a szabotőr programokat kell felkutatnod, hogy aztán átprogramozd őket, és olyan programokat ültess a helyükre, amelyek megadják a belső engedélyt a gyermekáldásra.

Ez a legtöbb, amit magadért tehetsz, mert a tudatalattid pontosan ugyanolyan hűen fogja követin az új programot is, mint a régit. Csakhogy az új program már nem veszélyt jelez, hanem lehetőséget.
Szabad utat enged a befogadásnak, a gyermekáldásnak.

És nem utolsó sorban, a kapcsolatotok is egy új, magasabb minőségbe léphet.

Ráadásul, azok a programok, amiket te felülírtál, már az új formájukban kerülnek átadásra a gyermekeid felé. Itt te már nem csak magadért teszel, hanem azért is, hogy a gyermekednek egy egészen más életminőséget kínálhass fel.

Persze, ha neked így is jó, és úgy döntesz, inkább szenvedsz tovább, és bejárod azt az utat, amit felvázoltak előtted, részemről az is rendben van.
Ha a sokszor felesleges, akár fájdalmas, szövődményeket is magában rejtő orvosi beavatkozásokra voksolsz, ám legyen. Hiszen ez a te életed, a te döntésed.

Kitti szerencséje az volt, hogy már benne voltunk az együttműködésben, amikor az orvos egy újabb műtétet javasolt neki - csak azért, mert külső vizsgálattal nem láttak semmi eltérést.

Ez, a drasztikus beavatkozáson túl azt is jelentette volna, hogy utána újabb 3 hónapig nem is próbálkozhat.
Hogy aztán a sebgyógyulás, a hegek, az esetleges gyulladás, vagy összenövések hogyan befolyásolták volna a baba érkezését, ki tudja?

Óriási belső harcot vívott saját magával, mert félt, hogy ha ellentmond az orvosnak, akkor tesz rosszat. Ám a belső munka során sorra jöttek a visszajelzések, hogy minden teljesen rendben van a testével,
és ő elkezdett megbízni benne. – Végül, nem vállalta a műtétet.

10 hét alatt feloldottunk minden olyan programot, ami szabotálta náluk a gyermekáldást, és az eredmény: az első próbálkozásra teljes siker!

Gondold végig, mit szeretnél: tovább akarsz harcolni a tested ellen, vagy irányt váltasz és együttműködsz vele.
Ezt csak te döntheted el.
Egy biztos, ami a tudatalatti elmédben engedélyt kap, az irányítja az életedet.

És ne legyenek illúzióid – az irányítás nem azt jelenti, hogy akarod, és erőből megoldod. Mert ez konkrétan lehetetlen.

Irányítani akkor tudsz, ha a tudatalatti elmédet te magad programozod, és nem engeded, hogy helyetted ezt a múlt, vagy a külvilág tegye.