‹ Vissza

Ezért kell nagyon tudatosan megválogatnod, kivel osztod meg a babavállalással kapcsolatos nehézségeidet.

Az a tény, hogy a vágyott pici baba nem akar Hozzád megérkezni, olyan érzelmi vihart kavar, amivel nagyon nehéz egyedül megbirkózni. És nem is kell! 

Az ember társas lény, és szüksége van arra, hogy a környezete mentálisan támogassa.

De nem mindegy, hogy a környezetből kiket választasz ki erre a feladatra. Nehogy félreértsd, nem a titulus számít. Alkalmas lehet rá a párod, egy barátnő, munkatárs, testvér, vagy szülő is. Mindez csak azon múlik, képes-e megfelelően támogatni, és ez cseppet sem attól függ, hogy milyen régi, vagy szoros a kapcsolatotok, nem is attól, hogy milyen a szándéka, hány éves az illető, vagy hogy milyen erős az érzelmi kötelék köztetek!

Egyetlen iskolában sem tanítják, hogyan lehet valakit jól támogatni, de szerencsére vannak, akik ösztönösen tudják, és vannak, akiket az élet tanított meg rá. Őket kell megtalálnod, mert csakis rájuk van szükséged!

De mielőtt elmondom, miért, játsszunk egy kicsit. Tegyük fel, most akarsz megtanulni biciklizni, és amikor ezt elmondod, különböző reakciók érkeznek Hozzád.

- Az egyik személy aggódni kezd: Ó, és arra gondoltál, hogy ez milyen veszélyes is lehet? Sok olyan embert ismerek, akik komoly balesetet szenvedtek már kerékpárral. A munkatársnőm is felnőttként akart megtanulni, és az első alkalommal el is törte a lábát. A szomszédom fia meg a fejét verte be egy esésnél, ő azóta is kómában van, pedig sisak is volt rajta. De az autósok is figyelmetlenek, kereshetnél egy kevésbé veszélyes sportot!

- A másik személy lelkes a gondolattól, és már mondja is, hogyan lehet a leggyorsabban haladni: egy partvisnyelet rögzítünk hátul a bringádra, és én azt mindig fogom, kiegyensúlyozlak vele, így nem tudsz majd elesni. Ezen kívül mondani fogom azt is, mikor melyik lábaddal mit csinálj, milyen gyorsan tekerj, hogyan tartsd a felsőtested, és hogy melyik irányba, hány fokkal fordítsd el a kormányt. Neked azt kell csinálnod, amit mondok, mert akkor leszel biztonságban!

- A harmadik egyszerűen felszerel a hátsó kerékre egy pár kitámasztó kereket, gondosan beállítva, hogy azok 2 cm-rel a talaj felett legyenek, és azt mondja: most biztonságban tudsz gyakorolni. Ha az egyensúllyal már nincs gondod, ezeket levesszük, és jöhet a következő feladat. A saját ütemedben haladhatsz, én itt leszek, ha szükséged van rám.

- És vannak néhányan, akik a pálya széléről szánakozva figyelik az erőfeszítéseidet, és magukban azt gondolják, szegény, nem is értem, miért akar ennyire megtanulni kerékpározni, mikor a futás is sport, abban is lelhetné örömét, és megkímélné magát ettől a rengeteg kudarctól.

Ennél a példánál, ugye, nem kérdés, kire van szükséged?

- Biztosan nem arra, aki az aggodalmával elbizonytalanít. Az ő aggodalma - bár azt sugallhatja, nagyon fontos vagy számára -, valójában a saját félelmeiről szól, és arról, hogy nem bízik Benned, hogy képes vagy valami olyat elérni, amire úgy hiszi, ő nem lenne képes.

- Az sem jó támogató, aki azonnal tudja a megoldást, mert úgy tűnhet, magabiztos, profi kezekben vagy, igazából tökéletesen átveszi az irányítást feletted, így nem tudsz a saját ütemedben haladni, fejlődni, elveszi a tapasztalás, kreativitás lehetőségét és nincs esélyed megtalálni a saját utadat, hiszen még az irányt is megszabja.

- A szánakozásból meg aztán végképp nem kérsz, sőt, lehet, hogy a feléd irányuló sajnálat még fel is bosszant. Tökéletesen megértelek, hiszen ezzel azt kommunikálják Feléd, olyan helyzetbe kerültél, amiből nem tudsz önerődből szabadulni, vagyis belehelyeznek az áldozati szerepbe. Márpedig a lelked mélyén Te is pontosan tudod, a kulcs ott van a kezedben, de ezt ők kétségbe vonják.

Vagyis egy (vagy több) olyan támogatóra van szükséged, aki figyelmesen meghallgatja a problémádat, tökéletesen megérti és átérzi azt, de semmiképp sem akarja helyetted megoldani. Aki felszereli azt a bizonyos kitámasztó kereket, hogy el ne ess, de amint szükségtelenné válik, el is távolítja, hogy ne korlátozzon. Tisztelettel van az intuícióid, a belső hangod felé, és engedi, hogy a saját tempódban a saját utadat járd.

Ő biztosan nem fog Érted aggódni, hiszen meg van róla győződve, hogy Neked ez menni fog, és eléred a célodat, bármilyen meredeken kell is feltekerned érte! Ha pedig egy göröngyösebb szakasznál mégis felborulnál – mert ilyen is előfordulhat -, ő az, aki felsegít, ellátja a sebeidet, letörli a könnyet az arcodról, magához ölel, majd eléd teszi a bicajt: „ülj vissza, és tekerd a pedált, mert menni fog!” 

Nagyon fontos, hogy csak ilyen emberekkel oszd meg a nehézségeidet, mert csak akkor van esélyed, ha a hitedben semmi sem tud megingatni!

De ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik nem hisznek benned elég erősen, esetleg egyenesen kételkednek, akkor az érzelmileg amúgy is túlterhelt állapotodban könnyen megingathatóvá válsz, és minél többen vannak, annál gyorsabban fognak megingatni.

Az ő bizonytalanságuk, kételkedésük, negativitásuk időről időre Téged is elbizonytalanít, és hiába vagy egyébként bitang erős, az, hogy minden egyes kibillenés után visszatérj az útra, iszonyú energiát emészt fel, ami lemerít, kifáraszt és elhomályosítja a célt magad előtt. Ez pedig sokkal hosszabbá és fárasztóbbá teszi az utat, és az is lehet, hogy teljesen ellehetetleníti.

Vagyis, ha eldöntötted, hogy sikerre programozod magad, légy tudatos arra is, kikkel osztod meg a babavállalással kapcsolatos gondolataidat, érzelmeidet, félelmeidet.