‹ Vissza

A 7 leggyakoribb lelki tényező, ami akkor is szabotálja, hogy gyermeked szülessen, ha a testedet már felkészítetted és az összes szakirodalmat is kívülről fújod.

Még ma is sokakban él az a kollektív hitrendszer, hogy ha érzelmi, lelki problémáid vannak, azt oldd meg szépen egyedül, mert ha segítséget kérsz, akkor „igazoltan bolond” vagy. 

A lelki baj, ugyanis nem baj, maximum is csak hiszti, és ha saját magad nem tudod megoldani, akkor selejtes vagy.

Az érzelmeidet pedig tanuld meg kezelni! Vagyis már egész kis korodtól arra tanítanak, hogy hogyan nyomd el őket, „uralkodj magadon!”. Ezzel szépen el is távolodtál az érzelmeidtől, a lelki világodtól. Na, nem teljesen, de eléggé ahhoz, hogy néhány jó mélyen elnyomott negatív érzelmet dédelgess, anélkül, hogy tudnál róla. Ezek persze igyekeznek a felszínre törni, de megtanultad, hogy nem szabad engedni nekik, és ha elég sokáig játszod ezt a játszmát, akkor testi tünetek formájában fogja tudtodra adni, baj van.

Ezzel párhuzamosan fennen hangoztatják, hogy a legkisebb testi tünetek esetén is azonnal orvoshoz kell fordulni, máskülönben felelőtlen vagy. Nem is csoda, hogy sok pár megkönnyebbül, amikor kiderül, valamilyen testi akadálya van a gyermekáldásnak, mert így legalább van egy megfogható válaszuk, és esélyük az orvosi beavatkozás sikerére. Míg ha minden lelet negatív, fogalmuk sincs, merre induljanak.

De! A tested, lelked, gondolataid és érzelmeid nem elválaszthatók egymástól. Tudom, már a könyöködön jön ki, hogy a test és a lélek összefügg és, hogy ez mennyire fontos, de itt most nem is a test-lélek kapcsolata a leglényegesebb, hanem az, hogy milyen mintáid vannak belül!

Amikor a lélekről beszélünk, az sokaknak megfoghatatlan, viszont a belső minták, és az ebből eredő blokkok nagyon is jól megfoghatóak.

Az érzelmi blokkok rendkívül változatosak, gyakorlatilag végtelen formát ölthetnek, de van néhány jól körülírható halmaz, ami nagyon gyakran áll a meddőség hátterében.

1. Szorongsz, hogy a terhesség milyen nehézségeket hozhat az életedbe.
Többé nem leszek az a nő, aki ma vagyok. Mi lesz, ha a megváltozott testem nem tetszik majd a páromnak, és többé nem fog kívánni? Stabil marad a kapcsolatunk akkor is, ha nélkülem jár majd bulizni? És ha a terhesség alatt valami baj történik, hiszen a terhesség-szülés-gyermekágy trió nagyon sokáig magában hordozta az anya és/vagy a baba halálának lehetőségét is, így ez egy nagyon mély félelem tud lenni.

2. Hogy milyen egy szülés-születés élmény a valóságban, arról fogalmad sem lehet, ha még nem élted át.
Amikor megnézel egy filmet, csak azt látod, hogy a nő ordítva küzd az életéért, iszonyatosan szenved, miközben orvosok, hozzátartozók hada bizonygatja „mindjárt kint van, tarts ki!”. És amint egy társaságban szóba kerül a terhesség, azonnal hozza mindenki a rémtörténeteit. Persze legtöbb esetben ez nem saját sztori, csak hallotta a kórházban a szobatársától, hogy a szomszédja barátnőjének a nővérével is mi történt.
De a történet kiváltotta érzés beépül és Te nem is tudod miért, de félsz a szülés fájdalmától, az esetleges komplikációktól, beavatkozásoktól.
Ha a családban előfordultak már komolyabb komplikációk a szülésnél, és/vagy komolyabb egészségügyi problémák - fejlődési rendellenesség, koraszülés, fogyaték -, újra ott a rettegés: mi lesz, ha a mi babánk sem lesz egészséges? És mi van akkor, ha valamit én nem jól csinálok és emiatt nem lesz egészséges a gyermekem?

3. Mivel nőként éppúgy dolgozol, mint a férfiak (arányaiban nagyon kevesen választják/választhatják azt, hogy csak az első gyermek megszületéséig vannak jelen a munkában), és könnyedén mérlegre kerülhet a karrier-anyaság kérdéskör.
Felmerülhet a kérdés: gyermek mellett ezt a munkát nem tudom végezni, máshoz nem értek, mit fogok csinálni, hová vesznek fel egy gyermekes anyát? Mi van, ha a rosszullétek miatt nem tudom megfelelően végezni a munkámat? Olyan sok időt, energiát fektettem abba, hogy idáig eljussak, hogyan tovább, egyáltalán, mi lesz a karrieremmel, ha teherbe esek? Ki tudunk jönni a pénzből, ha gyesre megyek? Egyáltalán el tudunk tartani és minőségben fel tudunk nevelni egy gyermeket? Ha otthon maradok a babával, jobban ki leszek szolgáltatva a páromnak.

4. Előfordulhat, hogy nem tudod magad gondoskodó anyának/apának látni.
Fogalmad sincs, hogy jó szülő leszel-e. Nagyon szeretnél gyermeket, de félsz, hogy elrontod, és tönkreteszed az életét. Lehet, hogy mindössze egy dologban vagy biztos: nem akarsz olyan anya/apa lenni, mint a Tiéd. Az ellenazonosuláshoz elegendő egyetlen alaposan bevésődött viselkedés vagy tiltás a korai gyermekkorodból. Ám ez odáig fajulhat, hogy bár a tudatoddal vágysz a gyermekre, legbelül egyáltalán nem akarsz szülővé válni. És ezzel már meg is oldottad, hogy tutira nem leszel rossz anya/apa.

5. Figyelj, ez durván hangozhat, de nagyon is létező lelki blokk: „biztosan ezzel az emberrel akarok közös gyermeket?” Nehéz ezt beismerni, de ha a kapcsolatban nincs megfelelő harmónia, gyakoriak a veszekedések, bántalmazó a kapcsolat, megjelenik a bizalmatlanság, hűtlenség, vagy a stabilitás hiánya, akkor a belső vészcsengő megszólal, és ellehetetleníti a gyermekáldást, mert valójában nem akarod magad a gyermeken keresztül egy életre hozzákötni ehhez az emberhez.

6. Soha senki nem készített fel arra, hogy mi lesz, ha nem akar érkezni a baba.
Senki sem mondta el, hogy a feldolgozatlan traumáid, kihatnak az életed minden területére, még a gyermekvállalásra is. Pedig a tudatalatti elme mindent pontosan rögzít. Rögzíti a cselekményt, a környezetet (színek, formák, illatok, ízek, hangok, érintések) és a hozzá tartozó összes érzelmet is. Amikor azt mondom, trauma, nem kell feltétlenül tragédiára gondolnod. Traumatizálhat az is, ha gyermekként a szüleid nem adták meg azokat a jó dolgokat, amire vágytál; feltétel nélküli szeretet, elfogadás, hogy olyannak lássanak, amilyen vagy.

Nagyon sok és rendkívül változatos traumával találkozom a hivatásom gyakorlása közben. Ide tartozik minden nemű abúzus (verbális, fizikális, szexuális), az elhanyagolás érzelmi és fizikai formái, melyekre aztán ráépülhet és súlyosbíthatja felnőttkori zaklatás, erőszak, bántalmazás. Ezek közé tartozik az is, ha valamelyik szülőd nem akart megtartani. Akkor is, ha Te erről semmit sem tudsz. A tudatalatti program azt sulykolja, „nem érdemled meg az életet, nincs létjogosultságod”, hiszen, ha a saját szülőd is megkérdőjelezte, életet adjon-e…

Előfordulhat, hogy olyan veszteségeket éltél meg, amelyek még nincsenek benned feldolgozva. Ha például nagyon fiatal korban elveszítetted a veled egynemű szülődet, lehet benned félelem attól, hogy ha szülő leszel, Te is meghalsz, és a gyermeked pont azokat az érzelmeket fogja megélni, amelyeket Te annak idején.

De felnőttkori feldolgozatlan veszteségek is állhatnak a gyermektelenséged hátterében. Sok esettel találkozom, ahol a korábbi művi abortusz okozta bűntudat, el nem gyászolt gyermek, vetélés, vagy sikertelen lombik kísérlet utáni feldolgozatlan veszteségélmény van a háttérben.
És előfordulhat, hogy a korábbi párkapcsolatodban éltél meg veszteséget, és mert nem született meg Benned a megértettség a történtekkel kapcsolatban, vagy úgy érzed, a volt partnered adós maradt Neked valamivel (érzelmileg, anyagilag), az elhagyástól való szorongásod is szabotálhatja a gyermekáldást.

7. A stressz bizonyítottan nagy ellenség, és sajnos egyre nehezebben tudjuk elkerülni.
Amikor még a kardfogú tigris elől kellet menekülnünk, a stressz hormonok gyorsan akcióba lendültek, majd a veszély elmúltával kiürültek a szervezetedből. De a mai életben egymást érik a stresszes helyzetek, ráadásul a legkülönfélébb irányból érkeznek, így szinte állandó a stressz hormonok jelenléte a szervezetünkben, és ez jelentős hatással van a globális hormonális működésünkre is, ami megakadályozhatja a peteérést, az ovulációt, vagy a beágyazódást.
Vannak olyan stresszorok, amelyektől könnyebben el tudsz szeparálódni, ha például a munkahelyed okoz nagy feszültséget, a lehetőség adott, hogy válts, vagy ha valamelyik szülő helyezett nyomás alá, tudsz nagyobb távolságot tartani. De mi a helyzet azzal a feszültséggel, amit a sikertelen próbálkozás generál? Amikor eldöntöttétek, befogadtok egy új kis életet magatok közé, az izgatott várakozásé volt a főszerep, igaz? De aztán ahogy teltek a hónapok, és a csöppség nem érkezett, felütötte a fejét a bizonytalanság, és a kétség, majd a kétségbeesés, és a sikertelenségből fakadó egyre fokozódó feszültség, ami miatt egyre távolabbra kerültök az oly nagyon vágyott babától. Gyakorlatilag egy ördögi körben táncoltok.

Mit tehetsz annak érdekében, hogy elhárítsd az útból az érzelmi problémákat?

Látod, mennyi minden lehet az, ami blokként ott van benned? És ez nem is a teljes lista. Bőven elég közülük egyetlen egy is, de mi van akkor, ha több is lakik Benned?

Ezek a blokkok azért nagyon kártékonyak, mert mind-mind gátolják a gyermekvállalást.

Olyan ez, mintha úgy indulnál neki egy számodra rendkívül fontos vizsgának, hogy attól rettegsz, biztosan nem fogod tudni a tételt, és mire odaérsz már annyira izgulsz, hogy nagy eséllyel nem fog eszedbe jutni az sem, amit egyébként tudsz, és lehet, hogy meg sem tudsz szólalni, annyira belefagysz a helyzetbe. Mert saját magadat blokkolod a félelmeiddel.

Tehát, ha ezeket a blokkokat nem takarítjuk ki, akkor széllel szemben próbálsz haladni. Minél súlyosabb egy blokk, annál nagyobb feladat a kitakarítása is. Lehet, hogy a poszt olvasása közben ráismertél 1-2 dologra, ami Nálad is jelen van, és most azt várod, hogy ezek után, ha odafigyelsz, hogy ne legyen rád hatással, máris megszabadultál tőle. De ez épp annyira életszerű, mint tésztaszűrővel levest merni. Lehetetlen küldetés.

A cél az, hogy a blokkokat megfelelőképp beazonosítsd, megtaláld miből fakad a gyökerük, tisztázd, hogy a hozzájuk fűződő viszonyodat, és amikor láthatóvá válik a minta, a mintáktól függően már el lehet kezdeni az annak megfelelő kezelési metódust, és ha ez lezajlik, akkor fog eltűnni a blokk.